A politikusok elégedettek vele, a környezetvédők szerint kiherélték az EU-s agrárpolitikai reformot

Az Európai Bizottság még 2018 júniásában tett le az asztalra egy javaslatot, melyben megfogalmazták, min változtatnának a Közös Agrárpolitika (KAP) terén. Hiába indult el azonban ilyen hamar a döntéshozatali folyamat, az uniós szervek – azaz az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság hármasa – sokáig csak ide-oda dobálták egymás közt a vitás pontokat, így nem született megállapodás 2020 végére. Ez azt jelentette, hogy az új hétéves költségvetésbe a KAP nem kerülhetett bele, ehelyett 2023-ig egy átmeneti időszakot hirdettek az agráriumban, mely során lényegében az eddigi szabályok maradtak érvényben – a tárgyalások pedig tovább folytatódtak.

Eleinte úgy tűnt – legalábbis a külső szemlélők számára –, hogy ismét befagynak majd az egyeztetések (a május végi uniós trilógus, azaz a három fő szerv közös ülése valóban megegyezés nélkül zárult), azonban június végére végre sikerült megállapodni a politikai részletekről. Sőt, nem csupán sikerült megállapodni, hanem az történt, ami a brüsszeli tárgyalások után általában történni szokott:

Megfizethető élelmiszert minden európai asztalra! – így jött létre a KAP

Ahhoz, hogy megérthessük, miről folyt éveken keresztül a vita Brüsszelben, érdemes először röviden áttekinteni, mi is az a Közös Agrárpolitika, avagy a KAP. Ez az európai integráció egyik legrégebbi eleme, még 1962-ben alakították meg az első változatát abból a célból, hogy egyrészt megfizethető áru élelmiszerek kerüljenek az európai lakosok asztalára, másfelől pedig hogy az európai gazdák is megfelelő életszínvonalon élhessenek. A KAP azóta számos reformon esett át, 2003-ban például megjelentek a gazdáknak juttatott jövedelemtámogatások, 2013-ban pedig már a fenntartható gazdálkodás és az innováció is előtérbe került.

A jelenlegi KAP rendszere három pillérből áll: ezek a jövedelemtámogatások, a vidékfejlesztési intézkedések és a piaci intézkedések. A KAP-pénzek legnagyobb részét (2019-ben 41,4 milliárd eurót) a jövedelemtámogatások teszik ki, melyet a pénzügyi stabilitás megőrzése végett kapnak a gazdák. A vidékfejlesztésre két éve 14,2 milliárd eurónyi forrás jutott. Ezek olyan „nemzeti és regionális programok keretében végrehajtott intézkedések, melyek a vidéki térségekben jelentkező sajátos szükségletek és kihívások kezelését célozzák” – olvasható az EU tájékoztatójában. A piaci támogatások olyan piaci anomáliák kezelését szolgálják, mikor váratlanul, valamilyen rendkívüli esemény következtében bezuhan a kereslet vagy túlkínálat alakul ki. Ez a pillér régen kifejezetten hangsúlyos volt, az 1990-es évektől kezdve azonban csökkent a súlya, így 2019-ben mindössze 2,4 milliárd eurót költött erre az Európai Unió.

A Közös Agrárpolitika jelentősége leginkább akkor érthető meg, ha megnézzük, az uniós költségvetés mekkora részét teszi ez ki.

Ez számszerűsítve a 2021-2027-es költségvetési időszakban azt jelenti, hogy az Európai Unió 378,5 milliárd eurónyi forrást költ majd az agráriumra. Ebből 87,4 milliárd jut majd vidékfejlesztésre, a maradék legnagyobb részét pedig a közvetlen támogatások teszik majd ki. Hiába vannak azonban meg a sarokszámok, az ördög ugyanis a részletekben bújik meg – ezért is vitáztak három éven át a reformjavaslatról.

Mi volt olyan fontos az uniós gazdáknak, hogy arról három évig nem tudtak döntést hozni?

A jelentősen elhúzódó döntéshozatali folyamat részben az EU strukturális felépítéséből fakad. A bizottsági javaslattétel után ugyanis mind az Európai Parlamentnek, mind az Európai Unió Tanácsának (ez utóbbi jelen esetben leegyszerűsítve a tagállami agrárminisztereket jelenti) ki kellett alakítania egy-egy olyan álláspontot, ahonnan egyáltalán el lehet kezdeni tárgyalni. Ezt mindkét szervezet egészen 2020 októberéig halogatta, így a legelső háromoldalú KAP-egyeztetésre a Bizottsággal november 10-én került csak sor.

A reformjavaslat három kulcsszó köré szervezte az ötleteket:

Mindezek érdekében számos teljesen új elemet emeltek be az agrárpolitikai keretrendszerbe. A KAP tartalmaz majd többek közt egy szociális feltételrendszert, miszerint a gazdáknak szigorúan be kell majd tartaniuk az uniós munkajogi előírásokat ahhoz, hogy támogatásokat kaphassanak. Emellett a tervek szerint a támogatások egy részét kötelezően a kisbirtokos gazdákhoz kell majd átcsoportosítani, s a fiatal gazdáknak is több jut majd. Külön támogatást kapnak majd azok, akik elkötelezik magukat a klíma- és környezetbarát megoldások mellett, és a vidékfejlesztési források több mint harmadát is ilyen célokra kell majd fordítani. Emellett pedig egyszerűsödnek az EU-szintű szabályok, és a tagállamoknak külön KAP stratégiai terveket is be kell nyútaniuk ez év végéig.

Az elhúzódó vita nem arról szólt, hogy szükség van-e reformra illetve a fenti intézkedésekre, hanem sokkal inkább

Kiemelt vitatéma volt például, hogy az agrárforrások hány százaléka jusson környezetbarát gazdálkodásra. Ebben az EP eleinte 30 százalékhoz ragaszkodott, a portugál EU-elnökség pedig 20 százalékról kezdett tárgyalni – a hétfői alku kompromisszumos lett, végül 25 százalék jut majd erre. Szintén kompromisszum született a kisgazdák megsegítését illetően. Az EP 12 százalékot csoportosított volna át részükre a nagybirtokosoktól kötelezően, a Tanács álláspontja 7,5 százalékról indult. Itt a Tanács engedett egy hajszálnyival többet, a végső kompromisszum ugyanis 10 százalék lett. Továbbá, a Tanács kezdetben nem volt nyitott az EP azon javaslatára, hogy szociális alapon segítsék a rossz körülmények közt dolgozókat, s ne kaphasson támogatást az, aki nem tartja tiszteletben az uniós munkajogot. Ebben végül a Parlament verte át az akaratát, és a Tanács engedett.

Magyar szempontból az agrárpolitikusok leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a megállapodás szerint végül a 10 hektár alatti gazdaságok egyszerűbb feltételek mellett, kisebb mértékű termeléskorlátozással működhessenek. Ezt az Európai Parlament 5 hektárra módosította volna, mely a magyar agrárpolitika szerint sok kisgazdálkodót a pálya elhagyására kényszerített volna. Emellett vitás pont volt az is, hogy kötelezően parlagon kelljen-e hagyni a kisgazdálkodóknak a megművelhető földterület bizonyos százalékát, avagy megengedhetők-e más területpihentetési eszközök is – ebben a kérdésben az utóbbi álláspont került ki győztesen.

Az agrárminiszterek által hétfőn elfogadott megállapodás még csak előzetes,

Ezt aztán még az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, nagy ellentétek viszont már nem várhatók.

A környezetvédők elégedetlenek, mert szerintük nem lett elég zöld a szabályozás

A politikai megállapodás után – mivel mindenki engedett egy kicsit, de részben minden uniós szerv akarata érvényesült – a legtöbb politikus elégedetten állt ki a kamerák elé, és jelentette be, hogy jó megállapodás született. Nem mindenkit tölt azonban el ilyen kitörő lelkesedéssel az új KAP. A nagy nemzetközi zöld szervezetek és aktivisták közül többen is élesen kritizálták az egyezséget, mert az szerintük nem segíti érdemben a klímaváltozás megállítását.

A Euronews tudósítása szerint a Greepeace, a European Environmental Bureau, a BirdLife, a Friends of the Earth Europe és a WWF is nemtetszését fejezte ki a megállapodással kapcsolatban. Marco Contiero a Greenpeace mezőgazdasággal foglalkozó európai igazgatója azt mondta, hogy „a KAP-reform – sajnálatos módon – egy hatalmas kudarc: kudarc az állampolgároknak, az adófizetőknek, a bolygónak, az éghajlatnak, de még a gazdáknak is”. A környezetvédő szerint a KAP-megállapodás egy hatalmas greenwashing (zöldre mosás), s úgy gondolja, 

Szintén kritikával illette a megállapodást Benoît Biteau, egy francia zöldpárti EP-képviselő. Szerinte „semmi sincs rendben ezzel a megállapodással”. Hozzátette, hogy „ez az előző KAP másolata fantázia, ambició, és klímaváltozásra gyakorolt hatás nélkül”.

(Címlap: A marhakifogás versenyszám egyik résztvevője a 24. gulyásversenyen és pásztortalálkozón Hortobágyon 2020. szeptember 19-én. MTI/Czeglédi Zsolt)