„Titeket is üldözni fognak” – a világ hatalmas részén ma nem biztoságos keresztényként élni

Nyitókép: Shutterstock

Egy istentisztelet könnyű célpont – hiszen oda nem fegyverrel járnak az emberek, hanem a szó minden értelmében kikapcsolódni a világ zajából. Éppen ezért különösen ördögi, ha egy terrorista ott próbál meg emberéletet kioltani – pláne élő közvetítésben.

Ezt tette április 15-én este egy tizenhat éves fiatalember, amikor az ausztráliai Sydney-ben a Krisztus a Jó Pásztor Egyház templomában a pulpituson szentbeszédét tartó és az interneten ezrek által nézett Mar Mari Emmanuel püspököt megkéselte. Az iraki születésű egyházalapító túlélte a támadást.

A hasonló esetek akkor érintenek meg bennünket a leginkább, amikor a brutális képsorokat a híradásokban látjuk. Pedig egyre többször áldozatai terrortámadásnak vagy más jellegű erőszaknak, szisztematikus üldözésnek és diszkriminációnak keresztény személyek és keresztény közösségek.

Romló tendencia, romló kilátások

Közép-európai valóságunk kipárnázott hétköznapjaiban nem feltétlenül tudatosítjuk, hogy miközben súlyosan materialista életvezetésünk mellett emelkedett teoretikus vitákat folytatunk a keresztény civilizáció megőrzéséről, addig a bolygó más pontjain keresztények hitük megélése miatt egzisztenciális fenyegetettségben élnek, életük, megélhetésük, jövőjük bizonytalan. Szám- és tényszerűen: ma a világon 365 millió – vagyis minden hetedik – keresztényt ér erőszakos támadás, üldözés vagy diszkrimináció a hite miatt, és a támadások száma évek óta növekszik.

A keresztényüldözés helyzetével foglalkozó nemzetközi szervezet, az Open Doors év elején publikált jelentése szerint 

Az Open Doors harminc esztendeje adja ki a World Watch List nevű összefoglalóját, s a mostani kerek évfordulón az adatokat összevetve megállapítja: a statisztikák alapján 1993 óta 25 százalékkal romlottak a keresztényüldözéses esetek mutatói.

Az üldözés formái

A világ egyes pontjain a keresztényüldözés első számú oka a szélsőséges iszlám rendszere: bizonyos muszlim országok vallási-politikai berendezkedésének sajátja, hogy a keresztény állampolgárokat szigorú ellenőrzés alá vonják. A másik fő ok a vallásos nacionalizmus, amely az adott ország többségi vallása, államvallása mellett a keresztény hitet nem tartja egyenrangúnak, így annak követőit sem egyenrangú állampolgároknak.

A politikai ideológiák közül a kommunizmus bizonyult a legveszélyesebbnek a kereszténységre, hiszen a rendszer ellenségként kezeli az egyházakat és a hívőket is, emiatt pedig bizalmatlanul tekint saját állampolgáraira, és megfigyelteti őket. Hasonlóan romboló tud lenni diktátorok paranoiája, amely abban a gyakorlatban figyelhető meg, hogy az állam hatóságai ellenséges erőkként tekintenek a szervezett keresztény közösségekre, és ezért a felszámolásukra törekszenek. Ugyancsak kedvezőtlenül érinti a kereszténységet a szekuláris intolerancia, vagyis az a szándék, hogy a keresztény eszményeket kiszorítsák a közélet témái közül.

Az üldözések az egyházi vagyonban való károkozástól kezdve a jogkorlátozáson át a gyilkosságig terjednek. Az Open Doors jelentése szerint 2023-ban 5 ezer keresztényt gyilkoltak meg a vallása miatt, az esetek 82 százaléka Nigériában történt, de sok keresztényt öltek meg Kongóban, Burkina Fasóban, Kamerunban és a Közép-afrikai Köztársaságban is. Jelentős válsággóc a szubszaharai térség, ahol a központi államhatalmak gyengesége miatt elharapódzott a törvénytelenség, a szélsőséges dzsihádista csoportok pedig szabadon terrorizálhatják a keresztény közösségeket. 15 ezer templomot, imahelyet, illetve egyházi intézményt, ingatlant rongáltak meg tavaly szerte a világon. Meglepő statisztika: ez hatszor rosszabb adat, mint a 2022-es. Tavaly 300 ezer kereszténynek kellett elhagynia az otthonát, főleg háború, fegyveres konfliktus miatt – ez a 2022-es szám kétszerese.

Keresztény civilizáció keresztényellenes indulatokkal

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet adatai szerint az európai államokban elkövetett gyűlölet-­bűncselekmények között a rasszista-idegengyűlölő indítékú bűntettek vannak túlsúlyban, ezt követik az antiszemita, az lmbtq-ellenes cselekmények, majd a keresztények ellen elkövetett bűncselekmények.

Az utóbbi hónapokban is számos keresztényellenes cselekmény történt Európában. Április 14-én a metzi katedrálisban egy Bach-koncertet zavart meg Allah akbar! felkiáltással több tinédzser. Az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága nemrég elutasított egy tanulói kérelmet, amely mentességet kért volna azon előírás alól, hogy a wembley-i Michaela Community Schoolban már nem lehet közösen imádkozni tanítás előtt. Április 16-án éjjel ismeretlenek megrongálták Neofit bolgár pátriárka síremlékét Szófiában. A toszkánai Castelvecchio di Compito templomából egy 37 éves elkövető tízezer euró értékben vitt el különleges értéktárgyakat, a fából készült oltárrészt pedig felgyújtotta, és elmenekült. Terrortámadás előkészülete közben kapcsolt le a rendőrség Düsseldorfban több tizenéves fiatalt, aki késsel, Molotov-koktéllal akart templomokat és rendőrőrsöket megtámadni. Szintén e hónapban megkezdődött a pere Middles­brough-ban egy fiatal iszlamistának, aki meg akart gyilkolni egy muszlimból kereszténnyé lett személyt, mert ezzel „kiérdemelte a halált”. Néhány héttel ezelőtt pedig a francia terrorelhárításnak sikerült lekapcsolnia egy egyiptomi származású férfit, aki az Iszlám Állam nevében terrortámadást készült elkövetni a párizsi Notre-Dame székesegyházban. Mint az adatokból látszik, a legtöbb európai keresztényellenes támadás vandalizmus, más részük személy elleni támadás, a harmadik csoport pedig olyan jogi döntésekből áll, amelyek korlátozzák a vallás szabad gyakorlását.

Az Európában és a világ más tájain élő keresztények egy jelentős része érzékeli, esetleg a saját bőrén is érzi a keresztényellenes indulatokat, a nemzetközi közösség és a nemzetközi szervezetek azonban – amelyek más kisebbségek ügyeire érzékenyek – nem tartják globális kérdésnek a keresztényüldözés problémáját. Rosszul teszik: a jogvédelemben a jogegyenlőség és az emberi méltóság tisztelete miatt nem szabadna kettős mércét alkalmazni.