Ki ragadja meg a dánok elejtett gyeplőjét?

2012. március 30. 14:23
Olaszország

A rátermettségükben vitatott küldöttek képviseletében, az olasz delegáció tagja emelik fel a szavukat a soros elnökséggel szemben.

Történetünk reggel nyolc órakor kezdődik, amikor is a Dán Elnökség képviselője kioktató hangnemben közli az Európai Unió nagyjaival, hogy ők vendégekként meghívót lettek volna kötelesek küldeni esti megbeszéléseikről vendéglátójuknak, noha 26 ország miniszterei az általánosan elérhető fórumok alapján is odataláltak koalíciós partnereikhez.
 
A délelőtti tárgyalások aztán kontrollálatlan mederben folynak, tisztázatlan nagyságrendű összegeket kerülgetve, majd zárt ülésekre sorra hívják be a nemzetek képviselőit, miközben minden percben más-más számok látnak napvilágot. Az inaktivitás szemmel látható, ami a felálló fejetlenség és tanácstalanság számlájára írható, hiszen a fejlemények alakulásáról hivatalos formában semmiféle tárgyalási alap nem kerül közlésre.
 
Az olasz delegáció képviselője három partnerét kézenfogva 12 óra 46 perckor lép be a fagyos hangulatú terembe, ahol kész tények elé állítják őt, s az idő csak egy bólintást engedélyez, hiszen 12 óra 50 perckor az ismeretlen javaslatról 1 perces felszólalásokkal van lehetőség imába foglalni a dánok nevét. Az ülésen részt nem vett delegáltak tanácstalanul tekintenek a fejleményekre, hiszen gyakorlatilag a főösszeg közlésére sem volt lehetőség, miközben a Tisztelt Elnökség tiszteletlen kollégája 26 tagállam rátermettségét vitatja.
 
A fiaskó konstatálása után az ülés berekesztésre kerül, hiszen a diplomáciában tanúsított botlást talán majd feledteti a világhíres dán vendéglátás. Az Elnökségnél tőkeerősebb, s mind politikai, mind gazdasági megítélésükben fajsúlyosabb vezetők aztán üveges tekintettel várhatják, hogy a szunnyadó rátermettségét bizonyítván valaki újra intelligens formában ragadja magához a gyeplőt, s a taljánok elektronikus formában teszik közzé a „közös” érdekeket szolgáló javaslatot.
A bejegyzés trackback címe: http://rajtadmulik.mandiner.hu/trackback/878