Megrendíthetetlen összefogás a dezintegráció ellen

2012. március 27. 14:57

Az utóbbi hónapokban az Európai Unió politikája és kommunikációja egy szembetűnő, és igen komoly paradox helyzetet eredményezett. Valamilyen okból kifolyólag azonban egyértelmű mivolta ellenére ezen ellentmondás sokak számára rejtve maradt, ezért a kohéziós politika fontosságát hirdető tagállamok e közös nyilatkozatban igyekeznek erre minél jobban rávilágítani.

2011 júniusában az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a 2014-2020-as pénzügyi keretre (továbbiakban: MFF) vonatkozó javaslatát. A levegő Glasgow-tól Nicosiáig azóta is forr az ősi kontinensen, s ennek elsősorban a Kohéziós Alapokra szánt összegek csökkentése az oka. A Bizottság és a tagállamok egy része mindeközben fennhangon hirdeti az EU 2020 stratégiát, amely éltető táptalajul szolgált a fent említett súlyos ellentmondásnak. A stratégia ugyanis egy fontos alapelveként az EU versenyképességének fokozását, az innováció és a fejlődés felgyorsítását határozta meg, miközben a sajtó világszerte az eurozóna országainak válságától, és a tagállamokban egyre inkább erősödő euroszkepticizmustól volt hangos. A Bizottság MFF-re vonatkozó javaslata az EU 2020 stratégia támogatását olyan intézkedések meghozatalával kívánja megvalósítani, mint például az átmeneti régiók bevezetése, illetve a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek erőteljes, 46%-os növelése. Azonban a gazdaságilag hátrányosabb helyzetű országok képviselői szerint ez a mostani helyzetben elhibázott döntés volna. Mindezek a változtatások ugyanis a kohéziós támogatások rovására valósulnának meg, amelyek olyan alapvető uniós célkitűzéseket szolgálnak, mint például a foglalkoztatottság növelése és a belső piac kialakítása, ill. a jelenleg is tartó világgazdasági válság által legjobban sújtott tagállamok helyreállítását segítik.
 
Természetesen mi, a Kohézió Barátai ország csoport is fontosnak tartjuk az EU 2020 stratégiában megfogalmazott célokat, azonban úgy gondoljuk, ezek eléréséhez teljesíteni kell bizonyos feltételeket, amelyeket – úgy tűnik – egyes tagállamok és a Bizottság valamilyen okból figyelmen kívül hagy. Nem lehet ugyanis ész nélkül célokat kitűzni, átgondolatlan tervek alapján működtetni a gazdaságot, mit sem törődve közben a gazdasági környezet villámgyors változásaival. Nyilvánvaló – és ezt a 2011-es év be is bizonyította –, hogy szürreális, és hiábavaló dolog gyermekded álmokat kergetni az Unió hosszú távú versenyképességéről, és utólérhetetlen fejlődéséről, ha közben hagyjuk, hogy az darabjaira szakadjon szét. A jelenlegi helyzet pedig sajnos ezt a jövőképet vetíti előre, amennyiben az EU egyes tagállamai, ha nem is szándékosan, de helytelen politikájukkal tovább nyitják a fejlettségi ollót.
 
Mi azonban nem akarjuk ezt. Országaink nem tévesztették szem elől az Európai Unió létrejöttekor oly fényesen ragyogó célokat és elveket, és éppen ezért egymással karöltve, egymást támogatva, minden erőnkkel azon fogunk fáradozni, hogy ezeket a közösség elérje, és megvalósítsa. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a többi tagállam is levegye a szemellenzőjét, és elismerje, hogy a kohéziós támogatások nélkül mindez csak délibáb. Nekik is szembe kell nézniük a ténnyel, hogy jelen helyzetben az EU nem engedheti meg magának újabb válságok begyűrűzését, és a fejletlenebb régiók további leszakadását. Ez ugyanis – a látszat ellenére – nem csak a gazdaságilag lemaradottabb országok, hanem az összes tagállam, és az EU számára is katasztrofális következményekkel járna. Egységesség nélkül az Európai Unió versenyképességének megteremtése lehetetlen feladat, a könnyelmű politikai döntések meghozatalával pedig azt kockáztatjuk, hogy még azt is elveszítjük, ami most biztosnak tűnik.

Bulgária
Csehország
Észtország
Görögország
Spanyolország
Ciprus
Lettország
Litvánia
Magyarország
Málta
Lengyelország
Portugália
Románia
Szlovákia
Szlovénia

A bejegyzés trackback címe: http://rajtadmulik.mandiner.hu/trackback/763